Próbáld ki a húgát, vedd el a nővérét? 1

Próbáld ki a húgát, vedd el a nővérét??? 1

Draco/saját szereplő
(Befejezetlen)

Leírás: Tegyük fel, a 14 éves Hermionénak van egy nála két évvel idősebb nővére, Corelin. A lány a franciaországi Beauxbatons Akadémia diákja. A repülőjegy drágasága miatt a szünetekben nem utazik haza Londonba, hanem a francia nagynénijüknél, Margaretnél tölti napjait. Persze levélben tartják egymással a kapcsolatot húgával.

Hogy Draco Malfoy hogyan jön képbe? Na, azt nem árulom el:D haha. És hogy milyen irányba fog haladni a történet? A fene se tudja azt:)

A történet teljes mértékben alapjául veszi J.K. Rowling könyveit, megpróbálok a lehető leghűebb maradni hozzájuk, ezért a történetem 1993-ban játszódik.

Első fejezet

Kedves Corel!

Bocsánat, hogy a napokban nem tudtam írni, de tudod, elkezdődött a vizsgahét és még annyi mindent kellett átolvasnom.

A számmisztikát, az átváltoztatástant, a bűbájtant és a rúnaismeretet már letudtam, bár a második nem ment túl jól. Egy teáskannát kellett vörös fülű ékszerteknőssé változtatni, de az enyémnek nem volt elég vörös a füle… Remélem ettől függetlenül jó jegyet kapok rá McGalagony professzortól.

Ahogy sejtettem, bűbájtanon a vidítóbűbájt kaptuk feladatnak. Szerencsére a múltkori óramulasztásomat be tudtam pótolni, így simán ment a dolog. Holnap legendás lények gondozásával kezdünk, aztán bájitaltan és asztrológia. Most sajnos nem tudok többet írni, még át akarok olvasni pár bájital receptet, meg a fiúkat is noszogatnom kell egy kicsit, hogy tanuljanak még valamennyit. Tudod, hogy milyenek…

A vizsgák után jelentkezem. Vigyázz magadra!

Csókol és ölel: Hermione

-        Ennek a lánynak a tanulás a mindene – motyogtam mosolyogva húgom, Hermione levelét olvasva.

Kettőnk közül mindig ő volt a szorgalmasabb, igaz rám se lehetett anyuéknak panasza, nekem is jó eredményeim vannak, csak én a tanulás mellett élek is, nem úgy, mint Herm. De hát ő tudja, ez az ő élete. Mi beleszólásom van nekem abba? Főleg, hogy ő Angliában él, míg én Franciaországban.

Azért valamilyen szinten sajnálom, hogy nem egy iskolába járunk. Nem is értem, miért alakult úgy, hogy én ide, a Beauxbatons Akadémiára kerültem, ő meg a Roxfortba.

Sose éreztem idevalónak magam. Oké, a franciám perfekt, de magukat a franciákat ki nem állhatom. Az iskolánkba járó lányok háromnegyede hülye, hisztis, francia liba. Csak a külsőségek, a divat, a manikűr… Azt hiszem, sokkal jobban érezném magam a húgom mellett a Roxfortban. De már késő ezen gondolkodni, ezt dobta a gép. Pár év múlva visszaköltözök a családomhoz és otthon, Londonban kezdem el tervezgetni a jövőmet. Margaret néni hiányozni fog ugyan, de ha időm és a pénztárcám engedi, időnként majd meglátogatom. Na, de ennyire ne szaladjunk előre.

Kihúzva az íróasztal fiókját, egy üres pergament vettem elő. A sötét tintába mártva a pennámat, körmölni kezdtem:

Drága Herm!

Tudom, min mész keresztül, nem kell magyarázkodnod. Bár úgy érzem, te már túlzásba viszed a tanulást. Úgyis tudsz mindent, néha pihenj is egy kicsit. Alszol rendesen?

Azt az időnyerőt használtad megint? Még mindig nem tartom túl jó dolognak, nagyon kimerít téged, ha ilyen sokszor ugrálsz vele az időben. De te tudod.

A vizsgák biztos sikerülnek, bízom benned. Szerintem már a jövő évi tananyagot is tudod, szóval nincs mitől félned.

A fiúknak üzenem, hogy egy kalappal. Jó lenne már személyesen is találkozni velük. Meg persze veled is, már egy éve nem láttalak és hiányzik a kishúgom. Talán anyáékkal el tudsz ugrani megint a nyáron, bár ha mást tervezel, azt is megértem.

-         Bonjour! Petit-dejeuner*? - Tekintetemet a pergamenről az éppen érkező évfolyamtársamra, Fleurre emeltem. A lány magas, vékony, szőke, kékszemű és persze, annyira francia, hogy le se tagadhatná.

-        Oui – válaszoltam a kérdésére -, de ezt még gyorsan befejezem.

Szóval, már lassan nálunk is véget ér a tanév, csak pár hét van vissza. Most sajnos mennem kell, ezért be is fejezem a levelemet. Sok sikert neked, Harrynek és Ronnak a vizsgákhoz!

Vigyázz magadra és írj, amint lesz egy kis időd!

Talán már délután meg is kapod a levelet, a bagoly, akit küldtél az éjjel kipihente magát, szóval, remélhetőleg elég gyorsan odaér hozzád.

Légy jó!

Corelin

A pergament gyorsan egy borítékba csúsztattam és az ablaknál ülő szürke bagoly lábához erősítettem.

-        Hermione Grangernek Roxfortba! – utasítottam a madarat, majd az ablakot kitárva, kiengedtem.

A meleg májusi szél a hajamba kapott, miközben a bagoly távolodó alakját figyeltem a felhőtlen kék égen.

Talán kiugrok a parkba az óráim előtt. De előbb reggeli.

Kisietve a szobából, Fleur után futottam.

A hálókörletünk folyosójának végén értem utol.

- Quel bon temps fait il!* – szólalt meg a lány, miközben a lépcsőn haladtunk lefele az étkező irányába.

- Igen, örülök, hogy lassan jön már a nyár. Reggeli után kiugorhatnánk a parkba. Mit szólsz? – Sose voltunk túl közeli barátok Fleur Delacourral, mégis jó volt néha vele tölteni az időmet. Jobb, mint egyedül…

- Rendben.

Némán folytattuk utunkat, míg el nem értük az étkező impozáns bejáratát. Benn már ott ült a diákok nagy rész. Mindenkin a jól megszokott kék, selyem egyenruhánk, meg az az idióta kalap. Az enyém valahol az utazóládám alján rostokol. Sehogy se visz rá a lélek, hogy azt a fejemre vegyem. Volt is már emiatt nézeteltérésem az elmúlt 6 évben Madam Maximemal, a fél óriás igazgatónőnkkel.

Az asztalunknál a szokásos helyemre ültem Iris és Cherry között, akik rajtam keresztül akarták megbeszélni, vajon melyikük mágiatörténet dolgozata fog jobban tetszeni Monsieur Solitudenek. A professzor ebben az évben kezdett nálunk tanítani, és mit ne mondjak, a tanulók nagy részének már az első pillanatban elcsavarta a fejét, köztük Irisét és Cherryét is. Bár nem is értem, minek ezen csodálkozni, csak gondoljunk bele. Közel ezer tanuló jár az iskolába, egytől egyig csakis kizárólag lányok. Ha bedobnák közénk Quasimodót, érte is vetekednének. Na, nem mintha a tanár úr kinézetének lenne köze a toronyőrhöz, inkább mondanám azt Louis Solituderől, hogy lehetne ő a hatodik Backstreet boy. Fiatal, jóképű, kedves... Igen, ez pont elég a lányoknak, akik itt laknak a kollégiumban egész tanév alatt elzárva a hímneműektől, hogy lázba jöjjenek.

Ez a másik dolog, ami miatt sose szerettem itt lenni. 16 éves vagyok, már rég beindultak a hormonok… Azt hiszem, ezt nem kell magyaráznom. Én is, ahogy minden más korombeli vágyok az első szerelemre, de ha nem is a nagy Ő-re, akkor egy kapcsolatra, kalandra, akármire. Ezért is örülök annak, hogy Madam Maxime havonta egyszer engedélyezi, hogy kimozduljunk a legközelebbi mugli városba. Nem vagyok büszke magamra amiatt, amit csinálok, de ilyenkor mindig úgy felszabadulunk a lányokkal. Általában beülünk valahova és bámészkodunk, táncolunk, iszogatunk, és ki tudja, hol állunk meg.

Madam Maxime érkezését követve csend lett a teremben, így kénytelen voltam én is a Madamra figyelni.

- Bonjour, mesdemoiselles!* – szólalt meg az igazgatónő, közben mosolyogva végigjáratta rajtunk a tekintetét. - Ma délután 3 órakor kerítünk sort a havi diáktanácsra. Az évfolyam képviselők ne felejtsenek el megjelenni a 461es teremben. Köszönöm a figyelmet, bon appétit!*

Míg a többi lány a croque-monsieurt* választotta, én bátran nyúltam az angol muffinok felé. Ha már más úgyse eszi, nehogy kárba vesszen, hármat is a tányéromra szedtem. A frissen sült bacon illatától összefutott a nyál a számban. Eleinte elég csúnyán néztek rám, amiért nem francia melegszendvicset vagy croissant-t eszek, de mikor a teámba tejet öntök… Na, azzal, minden reggel ki tudom vinni őket az észből. De hát most mit csináljak? Angol vagyok, nem francia.

Az asztalunktól én keltem fel utoljára. Egyedül siettem fel a hálószobába a könyveimért, amiket a levél megírása után az asztalomon felejtettem. Végül, mint azt terveztem, az udvaron kötöttem ki Fleur, Gabrielle, Cherry és Iris társaságában. Cherry és Iris még mindig a dolgozatukkal voltak elfoglalva, Fleur pedig húgával beszélgetett valami nyári utazásról. Jobb dolgom híján elővettem a táskám mélyéről a szüleimtől kapott walkmenemet és a kedvenc dalomat kezdtem hallgatni.

Kellemesen meleg volt kinn a parkban a fa árnyékában ülve. Lassan közeledünk a május végéhez, szinte a nyakunkon a nyári szünet. Legszívesebben már a nagynéném házába lennék a mugli Párizsban.

Igen, a nagynéném mugli, de ennek ellenére imádja a varázs világot. Van egy olyan érzésem, ő mindig is tudta, hogy Hermione és én mások vagyunk. Régebben mindig olyan furcsa történeteket mesélt nekünk. Vagyis csak akkor tartottuk furcsának, most már világos, hogy akkoriban erről a világról mesélt, amibe belecsöppentünk 11 évesen.

Emlékszem, mikor megkaptam a levelemet éppen nála nyaraltam Párizsban. Egy hatalmas szürke bagoly repült be a nyitott teraszajtón, én meg ijedtemben eldobtam a kedvenc bögrémet, amit még Granger mamától kaptam karácsonyra. Margaret néni a csörömpölésre rohant be a kertből, és mikor meglátta az idegesen csapkodó madarat, elmosolyodott és az állat felé nyújtotta kezét. Sajátommal a szemeimet takartam, nem akartam látni, ahogy kedvenc nénikém ujjait lerágja az a vadállat. De ehelyett csak szelíden rászállt a kezére, Margaret néni pedig elvette tőle a levelet, amit én addig észre se vettem nála. Megköszönte, majd elröptette a baglyot.

Fel se fogtam, mi történt, én teljesen bepánikoltam, nénikém meg csak sokat sejtető mosollyal az arcán meredt a levélre.

-        Neked jött – nyújtotta felém a hófehér borítékot, amin valóban az én nevem állt.

-        De hát ki küldene nekem ide levelet, ha nem is itt lakom? – értetlenkedtem.

-        Olvasd el! – bíztatott kedvesen, közben leültetett az egyik díszpárnás fotelba.

-        Cher Mademoiselle Granger,

nous avons le plaisir de vous informer que vous etes admis…* De hát ez franciául van! – néztem fel a levélből.

-        Olvasd tovább! Tudom, hogy megérted, amiről írnak.

-        Tehát… Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a Beauxbatons Mágusakadémiára.

Margaret néni mindig is tudta, hogy kapni fogok egy levelet, láttam az arcán. De mind a mai napig nem értem, honnan tudhatta.

Megszólalt az első jelző csengetés.

-        Lassan indulnunk kell – pattant fel a fűből Cherry. – Nem akarok elkésni, még a végén megszid Monsieur Solitude.

-        Igen, siessünk! – kelt fel Iris és már el is rohantak a bejárat irányába. Fleurrel összenéztünk és mindketten elnevettük magunkat.

-        Lányok… - csóválta a fejét. – Na, siess Gabrielle, ebédnél találkozunk. – Nyomott a húga arcára két csókot és elindította az iskola felé.

-        Au revoir!* – kiáltotta még vissza a lány integetve, majd eltűnt a többi diák között.

-        Induljunk mi is!

Francia részek (ha valami nem így van, ne kövezzetek meg, nem tudok franciául, viszont kritikában kijavíthattok és előre is bocsi miatta)

Jó reggelt! Reggeli?

Igen!

Szép időnk van.

Jó reggelt, hölgyeim!

Jó étvágyat!

A croque-monsieurt egy francia sajtos melegszendvics, két ropogós kenyérszelet között olvadós Gruyére sajt, nagyon jó minőségű sonkaszelet és a meleg sajtos mártás.

Kedves Granger Kisasszony, örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert...

Viszlát!