Tedd meg, és ugorj!

Tedd meg, és ugorj!

Dramione

(Befejezett)

Egyenletes kopogás a kőpadlón, mást nem hallok, csupán a lépteim zaját. Nagyokat nyelek, a torkom kiszáradt. Sikítani akarok, eddig nem tehettem, némán tűrtem a megaláztatást. A feszültség gyűlik bennem, akárcsak a kikívánkozó könnycseppek. Legszívesebben üvöltenék, hogy mindenki megtudja, mi történt. Nem teszem, mi értelme lenne? Az ő szava az enyém felett áll. Szívem hevesen ver bordáim közt. Lassan attól félek, hogy hirtelen leáll.

Mennyire könnyebb lenne… Nem kellene ezt a mérhetetlen fájdalmat éreznem idebent. *A halálra önző módon nézünk, mint: „Az a srác meghalt. Ó, olyan szomorú!” Miért szomorú? Távol van ettől a sok rossz dologtól, ami itt a Földön van. Úgy értem, a legrosszabb esetben csak valami csöndes helyen van, semmi nincs. A legjobb esetben egy angyal, vagy egy lélek valahol. Mi annyira rossz benne?* Talán a tudat, hogy az emberek, akiket szeretünk, bánatosak lesznek. De az én barátaim hol vannak most, mikor szükségem lenne rájuk? Valószínűleg mind a bálon mulatják az időt. Észre se vették, hogy már több órája eltűntem. Talán nem is hiányoznék nekik.

A fejemben két hang vitázik a sorsomról. A jobbik azt taglalja, lépjek tovább, felejtsem el a történteket, s éljem úgy a mindennapjaimat, ahogyan eddig. De aztán a rossz azt suttogja kéjesen, tegyem meg azt, amire a lelkem mélyén oly nagyon vágyok: Vessek véget az egésznek. **Öngyilkosság. Így hívják, pedig e tettnek semmi köze a gyilkossághoz: nincs vérszomj, nincs szenvedély, csak halál van, a remény halála.** De miben is reménykedhetnék már, hogy majd jön egy szőke herceg, és akkor minden szebb és jobb lesz? Köszönöm szépen, mára elég lesz a „szőke hercegekből”. Bedőltem neki, átvert… Mit is vártam tőle. Próbáltam azt hinni, hogy ő más milyen, de ezzel csak magamat áltattam, hiú ábránd volt.

Elérem az ajtót, kezem a vas kilincsre siklik. Lenyomom, és kilépek a decemberi éjszakába. A hideg téli szellő a hajamba kap, kellemes borzongás járja át testemet.

Lassan éjfél, s beköszönt az újév. Sokan mondogatják, hogy hagyd hátra a múltad, és kezdd előröl! Nekem ez nem fog menni. Én nem tudom a múlt év problémáit csak úgy a szőnyeg alá söpörni. A mai nap rányomta a bélyegét a további életemre, s nekem ez már túl sok, úgy érzem, megfulladok.

Nyílik mögöttem az ajtó. Magamon érzem az érkező fürkésző tekintetét.

- Sejtettem, hogy ide menekülsz. – Villámcsapásként ér a felismerés. Hát nem volt még elég neki? – Gyáva vagy, Granger!

Hallom, ahogy közelebb lép, majd pár lépésnyire tőlem megáll. Még mindig magamon érzem a pillantását. Lemerném fogadni, hogy szája szélén most is egy gúnyos mosoly terül el. Már olyan görcsösen szorítom a csillagvizsgáló korlátját, hogy az ujjaim teljesen elfehéredtek. De már nem kell sokáig félnem. Pár mozdulat, és jöhet a várva várt megnyugvás.

- Nem hinném, hogy valóban ezt akarod tenni. – Legilimentál, nem tudtam, hogy képes erre. – Miért tennéd? Tán félsz tőlem? Pedig az előbb olyan jól éreztük magunkat. Vagy te nem így gondolod?

Mély levegőt veszek, majd lassan kifújom. Fellépek a korlátra, s immár onnan meredek a sötét éjszakába.

- Tehát valóban félsz tőlem. Mond ki, és bélén hagylak!

Még ha kényszerítenének is rá, akkor se szereznék örömet neki azzal, hogy elmondom, valójában már az érintéseire gondolva remegés járja át testemet. Félek, hogy rám támad, s onnan folytatja, ahol az előbb abbahagyta. Remeg a térdem, de én még feljebb mászok a korláton.

- Rendben. Akkor ne mondj semmit, csupán tedd meg, Granger. Tedd meg, és ugorj!

Kívülről látom önmagam, ahogy zuhanok a mélybe, majd tompa puffanással landolok a földön. Nem érzek fájdalmat, már rég kiléptem testemből. Könnyednek érzem magam, szárnyalok, akár a madarak. Nem pereg le előttem az élet – pedig ezt sokan állítják -, hanem egy csodálatos dallam hív a magasba, és azt sugallja, most már jó helyen vagyok. Elmosolyodok, s azzal a tudattal lépek át a fehér világba, hogy *** a halál a legnagyobb kaland kezdete. ***

* Feltámadás c. film

** A mások élete c. film

*** Pán Péter c. film

A történethez az ihletet Kristen Stewart Beszélj! c. filmjéből szereztem, amelyben megerőszakolják, s ezt próbálja feldolgozni.